Minden macskához létezik kulcs. Ha egyikük épp hülyét kap az embertől - nem személyesen tőlünk, hanem az emberektől általában - , nem szabad erőszakoskodni. Főleg nem kézbe venni, ráerőltetni az akaratunkat, etetni, itatni, szőréből toklászt szedni, lábat bekötni ésatöbbi. Adott egy vén kandúr, ezeregy bogárral, vénemberrel vetekedő természettel.
Szelídítsmeg-tréning. Egy kényelmes, szőrös szőnyeget terítettem a sufniba, és ráültem. Halkan dudorásztam, ez általában jótékonyan hat. Kb. egy óra sűrűséggel kimentem, majd visszajöttem 1-2 percre. Nem többre, csak épp annyira, hogy a harmadik alkalom után már kíváncsi macskaszemek lessék jöttömet. Néha kimondtam a cica nevét. Barátságosan, de nem tágra nyílt szemmel rápillogtam. Az első két nap még biztos nem történik csoda, a macska a legeldugottabb sarkokban fog morogni és fújni (főleg egy tízéves, többtonnás kandúr). Amikor láttam, hogy nagyon dühös, visszahúzódtam a szőnyeg másik végére, és mintha ott sem lenne, elvoltam magamban. Aztán kisvártatva kimentem. A ciccek marha kíváncsiak, egy idő után az ember már csak mint "idegen tárgy" is elkezdi őket érdekelni. Kintről belesve láttam, hogy a szőnyegen ül, és a szagom érdekli. Közben persze a puha szőnyeg sem jött rosszul, inkább ottmaradt. A helyet bejárta, körbedörzsölte a szagával. Hát nem bírta ki, következő látogatásomkor odajött, lassan, bizalmatlanul, ugrásra készen szagolt meg. Én erre észrevétlen lassúsággal odatartottam a kezem, és simogatni kezdtem a feje búbját. A lábamhoz dörgölődzött. A hasát nem minden állat szereti, de a fültőre vevők szoktak lenni. Szóval némi fültővakarás - ezáltal szagminta -, és máris dorombolt a drága!
Fontos, hogy a hirtelen mozdulatokat kerülje az ember. Ne vigyen idegen tárgyakat a helyiségbe, ne rendezze át: a kaja, víz, egyéb kellékek mindig ugyanott legyenek. És aminek szintén nem tudnak ellenállni: a játék. A legmorgósabb állat is elkezd játszani. Vadászösztön. :)
Ezt a pár napot szerencsésen átvészeltük. Drága cicám, lassan bevezetünk a családi körbe is.
