Változatok kánikulára

Leleményes macskaállatok:

(1) felis (fu)turistica; (2) felis ereszcsatornistica*; (3) felis multimedialis; (4) felis silvestris; (5) felis aquatilis; és (6) felis canicula :)

*szőrszálhasogatóiglan: stillicidium=ereszcsatorna, tehát valami ilyesmit el tudok képzelni: felis stillicidialis

Mexi (Apuci, Aranyapu)

Hozzánk került az első, nagyon fekete, nagyon makacs, nagyon magának való bársonytalpú.

daráááázs

Egy ideje idegesítjük már egymást fent nevezettek jeles képviselőivel: ők dühödten szúrnak, amiért bemegyek a sufniba, én meg válogatott irodalmi idézetekkel köszönöm meg nekik kegyes tettüket. Van egy elméletem, miszerint amikor kiirtottuk a családot, a megmaradottak bosszút esküdtek ellenünk, és igazi csáknorriszként adják vissza a kölcsönt: lőnek, ha kell, ha nem, válllalva a dicső halált. (Csáknorrisszal ellentétben néhányuk ebben is részesül.) Gondoltam, meglesem, miféle ellenségek ezek, és miután lecsaptam* egyet, kikerestem az állathatározóból.

Franciadarázs (Polistes gallicus)
Fhhhanciaállat! Nem lettünk egymásnak bemutatva.

____________
*Nem szép, hogy az állatszerető lapomon ilyesmikről írok, de evvan. :(

Nem kell többé herélni?

Megint valami, ami drágább a hagyományosnál, persze a végén kiderül, hogy még csak nem is jobb. Aki lusta olvasni, annak a lényeg: "A szakember szerint továbbra is a kasztrálás a legjobb megoldás." Forrás: index.hu; Nem kell többé herélni (idekattint!)

Kutyadolog

A zokni csupán a letört és büdösödésnek indult, majd szakszerűen ellátott, kipucolt és csudaszépen bekötött láb elkendőzésére szolgál. Ebzésünk kicsit görbén kacsázott ki vizelni, úgyhogy inkább elkísértem. Rögtön utána úgy döntött, inkább a küszöbön durmol tovább:

Két nappal a Dicstelen Körömgyógyító Hadjárat után reggel gyanús jópofizásra ébredek. Ebem rajtam fekszik, a mamlasz fejét bűnbánóan a kezembe fúrja. Namondom, mit csináltál, zoknigyerek? Hohó, zokni. Hol a zokni? És HOL A KÖTÉSED? T. Ebzés már vígan nyalja a lábát, és szemtelendögösen viseli pofalemezét.
Kiakonyhába, kötszereketfel, nagylevegő, beaszobába, kutyáraszólva: marad! .... maradakutya! Aztán kicsit az esélytelenek nyugalmával, suttogva: marada-kutya, marada-kutya, marada-kutya! Mert mire számítok én, hüjegazda, majd körbeudvarol, látva az ollót, ragasztót, fertőtlenítőt?
Lottóznom kéne. Őkelme hanyattvágja magát, bibis lábat kidug, és egy morrantás nélkül tűri a Betadine-t, a vattát az ujjai közé, a gézt, a Leukoplasztot, a matatást, mindent, oda se szotty! Persze aztán megint az lesz, hogy megdelejezted a kutyát, ilyen nincs, ne is meséld, mert nem hiszem el... :) Amúgy meg: aki itt jár, idekattint!