Brúnó beteg...

Igaz, hogy megint Brúnóról írok, aki ugye nem igazán a felis silvestris catus csapatát erősíti, de egyrészt tiszteletbeli macskává fogadtuk, másrészt pedig meghatározó szerepet tölt be minden nyávogó négylábú életében. A (legtöbbször hülyeséget) beszélő kétlábúakról nem is beszélve...

Én botor azt hittem, valami lelki bánata van. Csak ült, nyüszögött, mint amikor "kitörnek belőle az érzelmek" (ez afféle saját diagnózis, ha egy-egy fenyítés után megbocsájtunk neki, és helyreáll a lelki nyugalma), meg furcsán viselkedett a sétánál, túlságosan engedelmes volt, a jutalomfalatot (alias jutifali) nem fogadta el, és számos arckifejezés, mancstartás azt kiabálta: segítség, bajban vagyok! Csak hát, tippemmel ellentétben nem lelki, hanem nagyon is testi probléma kerítette hatalmába. Az elmúlt napokban elég sok kullancsot szedtünk ki belőle, és mint kiderült, összeszedett egy kiadós babesiosist. Miután az interneten utánaolvastam, hogy a betegség macskaverzióját Magyarországon még nem regisztrálták sehol, megnyugodtam az oroszlánpalántáim biztonsága miatt, de annál inkább aggódni kezdtem Bruncsófalviért. Drága kutyám legijesztőbb tette, pontosabban nem-tette az a megadás volt, ahogy tűrte a végbélnyílásába helyezni a lázmérőt. Egészséges állapotban senkit nem hagyott volna arrafelé motozni. Amikor Nagygazdinak egy közeli állatorvost sikerült kihívnia (szombaton ez rohadt nagy mák), drága kutyánknak még annyi ereje sem maradt, hogy úgy istenigazából ráugasson, vagy kifejezze nemtetszését. Nem volt ilyenje... csak az a végtelen apátia, a bizonytalan járás, a csillogó szem, és az a rettenetes, szívszaggatóan halk nyüszögés, amit leginkább akkor hallok - normális esetben -, ha a túró rudi majszolása közben megfeledkezem róla. Mondta is az orvos, hogy itt bizony baj van. Kapott két injekciót, egy csípőset a farba, egy lájtosat pedig nyakba (az elmondottakkal fordított sorrendben), amitől pár óra múlva jobban lett. Aggódva figyeltem a vizeletét, hogy vörös-e, de esetünkben szerencsére ilyenre nem került sor. Éjjel lelkiismeretesen kivilágítottam a vizelet minden lehulló cseppjét, és Brúnó biztos a szívébe is zárt érte, mert a második alkalom után olyan lehetetlen helyeken kezdett el csurgatni, hogy kisebb kaland volt őt utolérni. :)

Remélem, a vesécskénk rendben van, külsőleg semmi jel nem mutat az ellenkezőjére... valószínűleg időben léptünk, hála Nagygazdinak, aki tudta, hogy valami betegség áll a háttérben.

Ma már macskákat is ugattunk, egy keveset ettünk minden étkezésnél, sokat aludtunk, egyszer bepisiltünk, na és rámorrantunk Mexire, amikor kunyerálni próbált az ebédnél.