Brúnó beteg...

Igaz, hogy megint Brúnóról írok, aki ugye nem igazán a felis silvestris catus csapatát erősíti, de egyrészt tiszteletbeli macskává fogadtuk, másrészt pedig meghatározó szerepet tölt be minden nyávogó négylábú életében. A (legtöbbször hülyeséget) beszélő kétlábúakról nem is beszélve...

Én botor azt hittem, valami lelki bánata van. Csak ült, nyüszögött, mint amikor "kitörnek belőle az érzelmek" (ez afféle saját diagnózis, ha egy-egy fenyítés után megbocsájtunk neki, és helyreáll a lelki nyugalma), meg furcsán viselkedett a sétánál, túlságosan engedelmes volt, a jutalomfalatot (alias jutifali) nem fogadta el, és számos arckifejezés, mancstartás azt kiabálta: segítség, bajban vagyok! Csak hát, tippemmel ellentétben nem lelki, hanem nagyon is testi probléma kerítette hatalmába. Az elmúlt napokban elég sok kullancsot szedtünk ki belőle, és mint kiderült, összeszedett egy kiadós babesiosist. Miután az interneten utánaolvastam, hogy a betegség macskaverzióját Magyarországon még nem regisztrálták sehol, megnyugodtam az oroszlánpalántáim biztonsága miatt, de annál inkább aggódni kezdtem Bruncsófalviért. Drága kutyám legijesztőbb tette, pontosabban nem-tette az a megadás volt, ahogy tűrte a végbélnyílásába helyezni a lázmérőt. Egészséges állapotban senkit nem hagyott volna arrafelé motozni. Amikor Nagygazdinak egy közeli állatorvost sikerült kihívnia (szombaton ez rohadt nagy mák), drága kutyánknak még annyi ereje sem maradt, hogy úgy istenigazából ráugasson, vagy kifejezze nemtetszését. Nem volt ilyenje... csak az a végtelen apátia, a bizonytalan járás, a csillogó szem, és az a rettenetes, szívszaggatóan halk nyüszögés, amit leginkább akkor hallok - normális esetben -, ha a túró rudi majszolása közben megfeledkezem róla. Mondta is az orvos, hogy itt bizony baj van. Kapott két injekciót, egy csípőset a farba, egy lájtosat pedig nyakba (az elmondottakkal fordított sorrendben), amitől pár óra múlva jobban lett. Aggódva figyeltem a vizeletét, hogy vörös-e, de esetünkben szerencsére ilyenre nem került sor. Éjjel lelkiismeretesen kivilágítottam a vizelet minden lehulló cseppjét, és Brúnó biztos a szívébe is zárt érte, mert a második alkalom után olyan lehetetlen helyeken kezdett el csurgatni, hogy kisebb kaland volt őt utolérni. :)

Remélem, a vesécskénk rendben van, külsőleg semmi jel nem mutat az ellenkezőjére... valószínűleg időben léptünk, hála Nagygazdinak, aki tudta, hogy valami betegség áll a háttérben.

Ma már macskákat is ugattunk, egy keveset ettünk minden étkezésnél, sokat aludtunk, egyszer bepisiltünk, na és rámorrantunk Mexire, amikor kunyerálni próbált az ebédnél.

Brúnó blogja

Tatatatamm! Kérem szépen, immár Brúnónak is van saját blogja. Furdalt ám a lelkiismeret, hogy nem kapta meg a kellő figyelmet, és amolyan cicakellékként szerepeltettem a blogomban, szóval itt olvasható minden hőstette, és a legfontosabb, hogy mindezt egy olyan ember szemüvegén keresztül láthatjuk, aki a világon a legjobban ismeri őt. :)

Boldog születésnapot!

Hatéves vénség lett az én drága kutyám. :D Talán a szokásosnál is többet zabált és aludt, ezt leszámítva semmi magasztosat nem láttam a tekintetében. Persze ha rámnéz, még mindig összepisilem magam a gyönyörűségtől... most komolyan, tud bárki emberfia így nézni???

Az állatira megszűnt oldal

Az online CIB-reklám, amit annyira szerettünk, hogy jóformán mi költöttünk ki a tojásból, szeptember 15-ével megszűnt. Pedig minden új funkció láttán kétszer körbenyávogtuk a lakást, beszedtük az összes pirulát, rajzoltunk a tollal, belekukucskáltunk a doki táskájába, fellapoztuk a füzetet.... annyira interaktivizáltuk magunkat, hogy az összes mancsunk belesajdult. Aztán egy nap rámegyünk a lapra, töküres semmi fogad, a CIB köszöni megértésünket, ha a szolgáltatásaira vagyunk kíváncsiak, szíveskedjünk a cib.hu-ra menni, blabla. A macska rúgja meg. Se doki, se kutya, se macska, se kaméleon.

Két dolgot tudok elképzelni, természetesen a kellő komolysággal. A banknak egy idő után nem érte meg, hogy mindenki feljárt játszani a mesterien kidolgozott oldalra, miközben sokan tojtak a szolgáltatásaikra. Esetleg valamelyik nagyfejűnek nem tetszett, hogy a céget egy állatorvosi rendelővel azonosítják az interneten. Jól emlékszem, egy darabig nem is lehetett tudni, mi a fene készül, csak jól elmarháskodtunk, hogy a kék pirulától forog velünk a világ, a pirosra meg elsötétül. (Vagy fordítva? Már nem emlékszem!) Aztán idővel bekúszott a CIB-es jegyzettömb, hogy azért mégis legyen hova tenni a logót.

Üzenem, hogy állati marhák vagytok!!! Végre egy reklám, ami vicces volt, és ennek megfelelő pozitív tartalom társult a cégetekhez. Hm, Picúr azt mondja kaján mosollyal a szája sarkában, hogy biztos nem volt elég pénzetek fenntartani a domaint... :)

_______________________________________________________

(Az említett bankhoz semmi közöm, sem számlám, sem bugyim nincs náluk.)

Sanyi emlékére

2004.07.15-2009.09.01.

Így szeretnék Rá emlékezni...

Guzmi veszélyben

Megint eltelt egy év, és mi semmi értelmeset nem írtunk ide. Pedig vannak cicák, akikről még profil sem készült... csak ki ne kérjék maguknak.

Pedig történtek izgalmas dolgok, például amikor Guzmi télvíz idején megjelent a teraszon, nyakában egy befőttesüveg peremével. Sherlock Holmes-i énem rögtön felvázolta az előzményeket: kinn maradt egy üveg, belecsöpögött a víz; a macska inni akart belőle, ám beszorult a feje, és kétségbeesetten csapkodni kezdett. Az üveg összetört ugyan, a nyaka viszont a macskán maradt. Annyira félt szegénykém - teljes joggal, mert én is rettegtem -, hogy végigrohantuk vele az összes szomszédot, a nyakig érő hóban hajkurásztuk, hogy jöjjön vissza. Miután meglett, kiderült, hogy képtelenség leszedni az üveget, mert ahogy ő maga is próbálta már, a szilánkok apró sebeket ejtettek rajta. Ekkor jöttünk mi, a kalapács, az imádság és a furfang. Én beszéltem hozzá, simogattam, elfordítottam a fejét, Anyukám pedig rácsapott az üvegre. Széttört, a macska újból szabad volt. El is rohant, én pedig azzal nyugtattam magam, hogy nem vészesek a sebei, meg fog gyógyulni. Szerencsére enni már visszajött, és akkor jöttem a fertőtlenítő cuccokkal meg a lélekápoló búgásommal. Nem akartam ugyanis, hogy szegény Guzmiban összekapcsolódjon ez a trauma és a mi jelenlétünk.

Szerencsére nem olyan fából faragták őkelmét.... de már csak nyolc élete van, annyi szent!

Tanulság: SOHA ne hagyjunk elöl befőttesüveget a kertben, mert tele lesz vízzel, a macska inni akar belőle, és könnyen beleszorulhat. A szerencsére nem érdemes bazírozni.

25 éves Macskák

Őmacsekságuk ma töltötte a huszonötöt! Szép kor egy cicánál...



The Moments of Happiness
We had the experience but missed the meaning
And approach to the meaning restores the experience
In a different form beyond any meaning we can assign to happiness
The past experience of one life only
But of many generations
Not forgetting something that is probably quite ineffable

Moonlight
Turn your face to the moonlight
Let your memory lead you
Open up Enter in
If you find there the meaning of what happiness is
Then a new life will begin

Xerox - Xeretem? :)

Márkahűség ez, vagy csak nyomtatási kényszer? Printerfil a macskám? Esetleg a tetszetős mélyedés a ludas, amelybe igen kellemesen be lehet fészkelődni? Hüjjegazdi úgyis odatesz egy párnát... így nem csoda, ha napok óta kisebbfajta lehetetlenség nyomtatni.

Picuri nincs meg

Kb. két hete nem láttam Picurt. Azért kb., mert ha csak 1 napra tűnik el, már nem veszem naptárszámba - szinte hetente megesik. Amikor Rómába mentem, indulásom napján eltűnt, és érkezésem előtt egy nappal került elő, töksoványan, nyamvadtan. Most is ezzel hitegetem magam, de az idő csak telik, és ő még mindig nincs sehol. Talán mégis jobban figyelhettem volna. Egy éve, augusztus végén hámozta le valami a hátsó lábát szőröstül-bőröstül, húsig. Alig maradt rajta bőr, mégis begyógyult, a szakember szerint is csodával határos módon. (És akkor én hogy meg voltam ijedve, laikusként a köbön, merthogy véres cafatokat láttam csupán, ami nemigen emlékeztetett lábra.)

Ha esik az eső, előbb-utóbb mindig befut, és rámnyávog, hogy megtörölgessem. Pedig először hogy utálta! Most épp zuhog. Jön a rossz idő, mi lesz a szerencsétlennel? Ha egyáltalán.

Lujza, a lánya sorra felkeresi kedvenc zugait. Szívfacsaró, mégis bosszant, hiszen elveszi a "picurszagot", elmozdítja a tányért, a saját szőrével takarja be a területet.

Kis sántikáló tündér, aki úgy fut, mint a nyúl, most már tényleg hazakeveredhetnél!

Amíg elő nem kerülsz, nem írok többet. A szívem szakad meg, ha az oldal jobb felső sarkában látom a kis arcodat. Bosszantó, hogy semmi hír, még a rossz is jobb volna, mint a tipródás. Elmondhatatlan, mennyire kötődtünk egymáshoz.

___
Frissítés: Három hét múlva megjött. Pont úgy, ahogy szokott. Teljesen lesoványodva, kiéhezve, de elegánsan, mintha mi sem történt volna. A szabadság az élete, a búzamezőkön kóborol naphosszat. Nem tudni, miért maradt el ennyi ideig, és önszántából-e, ő pedig csak hallgat nagy bölcsen...

Külföldi macska- és kutyanevek

Wáááá! ÍME egy hír, amely megrázza népes családunkat: népszerű kűfődi kutya- és macskanevek. Luca, avagy Lucia, avagy Lucy biztos kihúzza a mellényét, amiért toplustás (sic!). Vagy nem. Ilyenkor jön az, hogy a gazdi bűnbánóan simogatja cirmos-foltos házimacska kedvencét, és baromi meggyőzően így szól: belőled csak egy van.

Mert - félretéve mindenféle cincinikusságot (különben is, az kutyáknak való (ki mondja meg, hogy miért? (talán ettől fellendül a kommentezési kedv (vagy nem)))) - amúgy tényleg.

(Dollyból majdnem Molly lett... csupán rendkívül csúnya nézése gátolt meg e név ráragasztásában.)