Mivel e blog nem publikus, és csakis a gúglinak köszönhetem a csekély olvasóközönséget, leginkább senkitől sem köszönök el. Persze a macskapopulációm, az más... íme Nektek, meg aki látja: egy hely, ahol kultuszotok van, ahol nem lődöznek rátok puskával, nem használnak hülyegyerekek bandabéli szocializációjára, ahol bundátokból nem készül foteltakaró, és ahol nem szégyen azt mondani: a macskámnak orvosa, bolhanyakörve, oltási könyve, tányérja, kedvenc étrendje, féreghajtó tablettája, de legfőképpen EGYÉNISÉGE van.
Largo di Torre Argentina, ahol kileng a rómaiak kulturáltsági fokmérője:
Persze ezt csak az látja, aki lemegy a mélybe, mert kívülről így néz ki (macskát l. piros nyíl végén):
És bármennyire is hihetetlen, tényleg a macskákat nézik a hüjeturisták. Caesarra meg ezekre a kövekre csupán annyiban figyelnek, amennyiben egy színházi függöny anyaga fontos szokott lenni. Nem utolsósorban: hun vagyunk még innét? Mikor lesz Aquincumban macskaotthon? Vannak ám nagyonhüjjjje kérdéseim raktáron.
Az értelmetlen kérdésekre: ez a blog NEM egósimogató, hanem macskanapló. Néha kutyáról is szó esik benne, de nem a saját magam részletezésére tartom fenn. Nya. Capito?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése