Brúnó blogja

Tatatatamm! Kérem szépen, immár Brúnónak is van saját blogja. Furdalt ám a lelkiismeret, hogy nem kapta meg a kellő figyelmet, és amolyan cicakellékként szerepeltettem a blogomban, szóval itt olvasható minden hőstette, és a legfontosabb, hogy mindezt egy olyan ember szemüvegén keresztül láthatjuk, aki a világon a legjobban ismeri őt. :)

Boldog születésnapot!

Hatéves vénség lett az én drága kutyám. :D Talán a szokásosnál is többet zabált és aludt, ezt leszámítva semmi magasztosat nem láttam a tekintetében. Persze ha rámnéz, még mindig összepisilem magam a gyönyörűségtől... most komolyan, tud bárki emberfia így nézni???

Az állatira megszűnt oldal

Az online CIB-reklám, amit annyira szerettünk, hogy jóformán mi költöttünk ki a tojásból, szeptember 15-ével megszűnt. Pedig minden új funkció láttán kétszer körbenyávogtuk a lakást, beszedtük az összes pirulát, rajzoltunk a tollal, belekukucskáltunk a doki táskájába, fellapoztuk a füzetet.... annyira interaktivizáltuk magunkat, hogy az összes mancsunk belesajdult. Aztán egy nap rámegyünk a lapra, töküres semmi fogad, a CIB köszöni megértésünket, ha a szolgáltatásaira vagyunk kíváncsiak, szíveskedjünk a cib.hu-ra menni, blabla. A macska rúgja meg. Se doki, se kutya, se macska, se kaméleon.

Két dolgot tudok elképzelni, természetesen a kellő komolysággal. A banknak egy idő után nem érte meg, hogy mindenki feljárt játszani a mesterien kidolgozott oldalra, miközben sokan tojtak a szolgáltatásaikra. Esetleg valamelyik nagyfejűnek nem tetszett, hogy a céget egy állatorvosi rendelővel azonosítják az interneten. Jól emlékszem, egy darabig nem is lehetett tudni, mi a fene készül, csak jól elmarháskodtunk, hogy a kék pirulától forog velünk a világ, a pirosra meg elsötétül. (Vagy fordítva? Már nem emlékszem!) Aztán idővel bekúszott a CIB-es jegyzettömb, hogy azért mégis legyen hova tenni a logót.

Üzenem, hogy állati marhák vagytok!!! Végre egy reklám, ami vicces volt, és ennek megfelelő pozitív tartalom társult a cégetekhez. Hm, Picúr azt mondja kaján mosollyal a szája sarkában, hogy biztos nem volt elég pénzetek fenntartani a domaint... :)

_______________________________________________________

(Az említett bankhoz semmi közöm, sem számlám, sem bugyim nincs náluk.)

Sanyi emlékére

2004.07.15-2009.09.01.

Így szeretnék Rá emlékezni...

Guzmi veszélyben

Megint eltelt egy év, és mi semmi értelmeset nem írtunk ide. Pedig vannak cicák, akikről még profil sem készült... csak ki ne kérjék maguknak.

Pedig történtek izgalmas dolgok, például amikor Guzmi télvíz idején megjelent a teraszon, nyakában egy befőttesüveg peremével. Sherlock Holmes-i énem rögtön felvázolta az előzményeket: kinn maradt egy üveg, belecsöpögött a víz; a macska inni akart belőle, ám beszorult a feje, és kétségbeesetten csapkodni kezdett. Az üveg összetört ugyan, a nyaka viszont a macskán maradt. Annyira félt szegénykém - teljes joggal, mert én is rettegtem -, hogy végigrohantuk vele az összes szomszédot, a nyakig érő hóban hajkurásztuk, hogy jöjjön vissza. Miután meglett, kiderült, hogy képtelenség leszedni az üveget, mert ahogy ő maga is próbálta már, a szilánkok apró sebeket ejtettek rajta. Ekkor jöttünk mi, a kalapács, az imádság és a furfang. Én beszéltem hozzá, simogattam, elfordítottam a fejét, Anyukám pedig rácsapott az üvegre. Széttört, a macska újból szabad volt. El is rohant, én pedig azzal nyugtattam magam, hogy nem vészesek a sebei, meg fog gyógyulni. Szerencsére enni már visszajött, és akkor jöttem a fertőtlenítő cuccokkal meg a lélekápoló búgásommal. Nem akartam ugyanis, hogy szegény Guzmiban összekapcsolódjon ez a trauma és a mi jelenlétünk.

Szerencsére nem olyan fából faragták őkelmét.... de már csak nyolc élete van, annyi szent!

Tanulság: SOHA ne hagyjunk elöl befőttesüveget a kertben, mert tele lesz vízzel, a macska inni akar belőle, és könnyen beleszorulhat. A szerencsére nem érdemes bazírozni.