Kedves Folti!
Tudom, hogy hároméves korod minden büszkeségével kérted ki magadnak, hogy még mindig nem vagy része a macskavalkádnak, ezért íme.
Tudom azt is, hogy wi-fi van a farkadba építve, és folyton a neten lógsz, azért tűnsz el mostanában hajnaltól késő estig. Remélem, most is online vagy, és miután detektáltad, hogy felkerültél a lustára (sic!), hazajössz végre.
Üdvözöl: Kisgazdi
- Nevei: Folti, Folter, Foltesz, Fóti, Kiskosár, Kosárka, Sárka, Houdini
- Született: 2004. április 15.
- Anyja neve: Kacskamancs kölyke (N. N.)
- Tömege: 3 kg
- Színe: cirmos, minimális fehérrel
- Szeme színe: világosszöld
- Fajtája: házimacska
- Származása: vidéki kóbor macska
- "Családi állapota": denőstényizáltatott amazon
- Kedvenc kajája: minden, amit a kosárkájába teszünk (a hely a lényeg, nem a kaja)
- Kedvenc időtöltése: dobozszabaduló mutatvány, csövezés, napozás, éjjeli kimaradozás, alvásmaraton a kosárban
Folti nehéz sorsú cicatagja a családunknak (persze, ki nem az?), még a nagybecsű Kacskamancs kölyke hagyta ránk, aki roppantmód unta a szülést-gyerekgondozást, ezért Foltiékkal sem sokat törődött. A tesók közül egyik sem érte meg a totyogós kort, szóval Folti egyedül gunnyasztott a kis kosárkájában (szomorú jelenet, de néha a halott kölykök között találtam rá). Léha anyja napokra eltűnt, aztán majd' leesett az álla, amikor kölkét még mindig életben találta. Szegény Folter próbált volna bújni, de anyja eltaszította. A kis szerencsétlen a környékbeli macskákkal is játszott volna, de nem fogadták be. A mieink sem érezték maguk közül valónak, hiszen nem egy alomból származtak, és míg ők a házban voltak, Folti a pinceajtóban dekkolt. Ment is a fújás, amikor a kismacska próbálta felhívni magára a figyelmet! Lesből rávetette magát mindenkire, amitől nem nőtt a népszerűsége. Megintcsak visszahúzódott a kosárkájába, mint egy koravén gyerek.
2006 tavaszán megcsináltattuk a tetőt, ami azzal járt, hogy a pince előtti területen felszaporodtak a régi szarufák és gerendák. Lelkes tetőfedők lepték el Folti magányos birodalmát, és féltünk, hogy a kismacskára ráesik valami, vagy ő ijed meg annyira, hogy magára rántja a fatornyot. Hol lehetne biztonságban, gondoltuk, bevisszük a szobába, amíg tart a csetepaté.
Édes csillag, először azt hitte, Karácsony van. Betettük az egyik fotelre, ahol elszenderedett. A benti macskák bizalmatlanul nézték, de nem törődtek vele túlzottan. Foltikám viszont olyan volt, mint egy lelencgyerek, akit meghívtak a gazdagokhoz karácsonyozni. Nem tudott betelni a szagokkal, a puhasággal, a tisztasággal, velünk, a mi szagunkkal, a macskákkal, végre élőlények vették körül, volt nyugodt helye, normálisan kapott enni, nem kellett a szomszéd macskáktól félnie.
Kinek lett volna ezek után szíve kitenni? Vége lett a tetőszerelésnek, visszakerültek a cserepek, a pince előtti területet is rendbetettük már. Mégsem toszogatta senki, hogy menjen vissza oda, ahonnan jött.
Folti igen hamar összebarátkozott Brúnóval - talán mert ő nem fújt rá, hanem megmosdatta -, a többiekkel viszont elég későn egyezett ki, köszönhetően a lesből támadós jópofiságának. Erről mára szerencsére leszokott, de még mindig kosárkában alszik - kipécézte magának a cipőskosarat a folyosón. :) Máig érezni rajta a bizalmatlanságot és a gyerekkori sérüléseket: rengetegszer megesik, hogy dorombol, amikor a hasát simogatom, aztán hirtelen rámtámad, és ezt bizony a legnagyobb jóindulattal sem nevezhetem játéknak. Rémülten kitágult pupillák, pánikszerű menekülés, kétségbeesett védekezés támadás nélkül. A denőstényizáltatása napján addig dobálta magát, míg ki nem nyílt a macskahordozó ajtaja, és ki nem szökhetett rajta. Véres orral, kétségbeesetten futott el, én pedig nekiálltam a macskaajtó erősítgetésének, hogy lehetőleg ne örvendeztessen meg kismacskákkal. Akkor győztem - odaértünk, megműtötte az orvos, szépen hazavittem, felépült -, de most, hogy egy év múlva oltásra mentünk, újabb trükköket eszelt ki a bombabiztos ajtó kinyitására. Igaz, eljutottunk egy saroknyira, de ott minden erejével kitört a dobozból, miközben tövig belémmart két manccsal. Most épp azon fáradozom, hogy visszanyerjem a bizalmát, és ne csak éjjel lopózzon haza, amikor a gyomra rákényszeríti.
Nehéz esetek a macskáim, kb. annyira, mint én. :)
_____
Friss:
Két nappal a szégyenletes dobozból való kitörés (avagy szégyenletes, dobozból való kitörés -- remélem, látható a különbség!) után, kivárva, amíg Kisgazdi az őrületbe kergül a lelkifurdalástól, amiért nem maradt az ominózus útszélen (távolság otthontól kb. 200 m) mancsot tördelni és hajat tépni amiatt, hogy el mert indulni szegény ártatlan macskerrel egy nyavalyás oltás ürügyén, tehát két nappal a Kapitális Bűn elkövetése után Folti hazajött. Egészen pontosan május 26-án éjjel 1:27-kor ismerős ropogtatást hallottam a konyhából. Valóban az őrület határa látszik súrlódni, ha már a rágásukról megismerem a macskáimat?
