- Nevei: Brúnó, Bruncsa, Bruncsi(ka), Bruncsó, Brúnócica, "Kiskutyám", Kutyaállat, Tökigyerek, Ebzés
- Született: 2003. november 20.
- Anyja: egy szomorú szemű husky
- Fajtája: husky és kopó érdekes elegye
- Származása: XIV. Róna utca
- Tömege: kb. 30 kg
- Színe: barnásfekete, zsemle, fehér
- Szeme színe: csodálatos melegbarna
- "Családi állapota": kantalanított kan, evéskor plátói érzelmek az éppen evő iránt
- Kedvenc kajája: mindig az, amit a gazdik esznek, tegnap pl. a mogyoró és narancs
- Kedvenc időtöltése: alfahímezés, alvás, kunyerálás, ajtókinyitás, tévézés
Bevallom, életem nagy részében nem szerettem a kutyákat. Vagyis nem is annyira nem szerettem őket, inkább féltem tőlük, köszönhetően néhány visszatérő gyerekkori álmomnak. Leggyakrabban egy kutya evett meg, én pedig ücsörögtem a hasában, és láthattam a belső szerveit (mindebből az utolsó kép volt realisztikus). Máskor vérszomjas ebzés kergetett végig valami hosszú folyosón, majd a végére érve halálra mart. Ezek a saját készítésű horrorfilmek nem igazán tettek jót a kutyákhoz fűződő viszonyomnak, miközben pl. a sokak által utált ilyen-olyan bogarakat, hernyókat, gilisztákat, csigákat és békákat előszeretettel szedtem föl az országútról, és helyeztem vissza természetes(ebb) élőhelyükre azzal, hogy te hülye, meg akarsz halni, mindjárt kivasalnak. (Néha még most is így teszek, és néha még most is hülyének néznek. Mármint nem az állatok.) Tudom, hogy elég sok ember - családon belül is - fél a Holdra vonyító népségtől. Az ilyen ellenszenvre legjobb gyógyír egy kutyman, aki örökre kiharcolja az ember szeretetét. És esetemben mi mással tehetné ezt, mint hogy kutya létére mosdatja, simogatja, szeretgeti a macskákat?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése