Akkor most picit arról - de csak azért, mert az elmúlt hónapokban mindenki triplázott a furcsaszokás-pirulából -, hogy mi mindentől dobtam eddig hátast macskaszelídítőként.
1. Dollynak van egy furcsa szokása, szinte kölyökkora óta. Mivel jómagam előszeretettel múlatom szabadidőmet(?) kötéssel, horgolással és varrással, feliseim igen közeli kapcsolatba kerültek a varródobozzal és a fonalakkal. Dollykám egyik próbakötésemet rabolta el a múlt században (mielőtt egy egész pulóvert köt az ember, nem árt egy 10x10-es darabon kipróbálni, hogy fest majd a cucc). Furcsa hangokat hallatott: óbégatott, énekelt, lamentált, sírt, közben pedig nyalogatta, szopogatta a kötést. Azóta folyton gondoskodom utánpótlásról, mintha a lelki békéjéhez kellene a "babázás".
2. Ha mindenki a hihihigiénia jegyében fog szörnyethalni, akkor is elmondom: Luca reggelenként belepisil a vécébe. Ahogy kell. Ráül a deszkára, koncentrál, céloz és lő. Csak úgy, magától. Lehúzni még nem tudja, de kaparással próbálkozik. Egyszer talán azt is megérem, hogy mire hazavergődöm, megfőz, vagy kivasal. Persze, hogy lemosom. Ott van mellette a fújós Domestos, úgyhogy ne tessék ezzel zaklatni minket, multas gratias.
3. Picuri. Most írhatnám, hogy szabadidejében kockára teszi az életét, de bármennyire is igaz lenne, inkább kihagyom. Mióta legutóbbi "transzformációja" után hazajöttünk az orvostól (szegény cicc úgy döntött, szerzetesnek áll, mert hirtelen tonzúrája lett, ám máshol is foltokban kopaszodni kezdett, úgyhogy mégsem stimmelt a dolog), a többi macskával ellentétben, akik kizárólag kényszerből fekszenek bele a szállítódobozba, ő dorombolva belekuporodik.
Hogy a konyhaművészetek iránti fogékonyságát is megcsillogtassuk, kinemaraggyonmá, hogy Picuri imádja a fűszereket. Ha elölhagyom a fűszeres zacskókat tömörítő dobozt, belefekszik, hozzádörgölőzik, ahol éri. Egy ebédet úgy fűszereztem meg, hogy dörgölődzés-teszttel kértem ki a véleményét főzés közben. Mondhatom, érdemes a macskaízlést segítségül hívni (kedvencei az oregano, majoranna, kakukkfű, citromfű, bazsalikom, szerecsendió).
4. Soha nem fogok rájönni, hogy legkövérebb macskám, Lujza miként tud a gravitációt legyőzve egyetlen ugrással felpattanni a hátsó kert magas kerítésére. Hogyan képes másfél métereseket szökellni a kertben, mintegy fél órán keresztül lihegés nélkül futni, aztán diadallal bevonulni, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga? Gyanítom, hogy soha nem fogok százkilós embereket szaltózni látni. Kedves Nagytestű Ragim, loncsiszőrű emlős barátném: azt is áruld el, miért téped szét a cipősdobozokat... mit érzel, amikor a szekrénybe lopózva miszlikekbe aprítod ezeket a - tán nem létfontosságú, ám némelykor hasznos - tartozékokat????
5. Sanyi mindig is a hűség mintaképe volt. Folyton példálóztam vele, hogy számára csakis Guzmi létezik, szerelmük örök, kondér-kandúrkám több kölyökgenerációt felnevelt, mosdatott, némelyikükkel együtt is él. Szerencsére csak természetfilmekből és könyvekből tudok arról, hogy a hímek megölik a magatehetetlen kölyköket, és párosodnak az anyával, hogy a szerencsétlen biztos tőlük legyen vemhes. Nemnem, Sanyi sosem volt ilyen, mert Sanyinak lelke van, Sanyi talpig úriember, nem dug félre, fajára egyáltalán nem jellemzően monogám, trubadúrlélek, a végletekig udvarias, és még sorolhatnám. Nos, ezek egy részét még most is vallom, ám félredugás dolgában módosítanom kell. Sanyi félredug, kérem szépen, mégpedig egy leborított talicska alatt, valami fekete-fehér foltos - remélhetőleg - ellenkező neművel. Mentségére szolgáljon, hogy Guzmi tavaly október óta denőstényizáltatott, ennélfogva nem olyan aktív, mint azelőtt. És az egész talicskás légyottot ki nézte kigúvadt szemekkel? Hát Lujza. (Én is jókor tudom kivinni a szemetet.)
+1. A tiszteletbeli cica, Brúnó leginkább rágószenvedélyéről híres családunkban. No nem a papucsmegsemmisítő hadjáratai (azt már kinőtte szerencsére), hanem rágógumi-imádata miatt. Kizárólag használtat "fogyaszt", azt is csak akkor, ha ő csenheti el. Soha nem nyeli le: kérődzik rajta pár percig, aztán végleg kiköpi. Kedvence a mentolos Orbit. :)
