Márkahűség ez, vagy csak nyomtatási kényszer? Printerfil a macskám? Esetleg a tetszetős mélyedés a ludas, amelybe igen kellemesen be lehet fészkelődni? Hüjjegazdi úgyis odatesz egy párnát... így nem csoda, ha napok óta kisebbfajta lehetetlenség nyomtatni.
Kb. két hete nem láttam Picurt. Azért kb., mert ha csak 1 napra tűnik el, már nem veszem naptárszámba - szinte hetente megesik. Amikor Rómába mentem, indulásom napján eltűnt, és érkezésem előtt egy nappal került elő, töksoványan, nyamvadtan. Most is ezzel hitegetem magam, de az idő csak telik, és ő még mindig nincs sehol. Talán mégis jobban figyelhettem volna. Egy éve, augusztus végén hámozta le valami a hátsó lábát szőröstül-bőröstül, húsig. Alig maradt rajta bőr, mégis begyógyult, a szakember szerint is csodával határos módon. (És akkor én hogy meg voltam ijedve, laikusként a köbön, merthogy véres cafatokat láttam csupán, ami nemigen emlékeztetett lábra.)
Ha esik az eső, előbb-utóbb mindig befut, és rámnyávog, hogy megtörölgessem. Pedig először hogy utálta! Most épp zuhog. Jön a rossz idő, mi lesz a szerencsétlennel? Ha egyáltalán.
Lujza, a lánya sorra felkeresi kedvenc zugait. Szívfacsaró, mégis bosszant, hiszen elveszi a "picurszagot", elmozdítja a tányért, a saját szőrével takarja be a területet.
Kis sántikáló tündér, aki úgy fut, mint a nyúl, most már tényleg hazakeveredhetnél!
Amíg elő nem kerülsz, nem írok többet. A szívem szakad meg, ha az oldal jobb felső sarkában látom a kis arcodat. Bosszantó, hogy semmi hír, még a rossz is jobb volna, mint a tipródás. Elmondhatatlan, mennyire kötődtünk egymáshoz.
___
Frissítés: Három hét múlva megjött. Pont úgy, ahogy szokott. Teljesen lesoványodva, kiéhezve, de elegánsan, mintha mi sem történt volna. A szabadság az élete, a búzamezőkön kóborol naphosszat. Nem tudni, miért maradt el ennyi ideig, és önszántából-e, ő pedig csak hallgat nagy bölcsen...
Wáááá! ÍME egy hír, amely megrázza népes családunkat: népszerű kűfődi kutya- és macskanevek. Luca, avagy Lucia, avagy Lucy biztos kihúzza a mellényét, amiért toplustás (sic!). Vagy nem. Ilyenkor jön az, hogy a gazdi bűnbánóan simogatja cirmos-foltos házimacska kedvencét, és baromi meggyőzően így szól: belőled csak egy van.
Mert - félretéve mindenféle cincinikusságot (különben is, az kutyáknak való (ki mondja meg, hogy miért? (talán ettől fellendül a kommentezési kedv (vagy nem)))) - amúgy tényleg.
Egy-két könyv, ami nálunk nem is kapható - most látom -, de picit belelapozva elképesztően jó (, hogy megvettem őket). Leginkább a kék izgatja a fantáziámat...
Macskafogta fotöjj (Musei Capitolini):
Az áruló gazdi lába, amint macskatápanyagokat etet a Musei Capitolini előtt:
Torre Argentina - Adottami! / Adopt me:
Biopark - Il Rettilario - Mire jó a szegény tigrisgúnya a keleti orvoslásban?
A tigris szemének alternatív felhasználási módozata:
És ő már a Museo Zoologico örök életű tigrise:
Hmm... téged élőben nem láttalak:
Európai megoldás olyan üzletek előtt, ahova nem szabad kutyát bevinni (mert bizony rengeteg olyan van, ahova szabad, sőt az eladóé is bent heverészik):
Musei Vaticani - egyiptomi részleg:
...sőt, ez is az: tiszta Lucusom, nem?
gatti, gatti, gatti...
Nagyobbacska kőmiau, szintén Vatikán:
Ha asztalos lennék, megfaragnám fából: (Vatikán)
Szőnyegoroszlán - még mindig Vatikán:
Az első emberpár "némi állatanyaggal" körülvéve (Peter Wenzel képe részletekben; Vatikán):
Tavalyi hódolóm: egy volt Torre Argentina-cica, most zöldövezetben lakik. Régi ismerősként üdvözöltem, esténként folyton kijött, amikor a kertje előtt haladtam el:
Mivel e blog nem publikus, és csakis a gúglinak köszönhetem a csekély olvasóközönséget, leginkább senkitől sem köszönök el. Persze a macskapopulációm, az más... íme Nektek, meg aki látja: egy hely, ahol kultuszotok van, ahol nem lődöznek rátok puskával, nem használnak hülyegyerekek bandabéli szocializációjára, ahol bundátokból nem készül foteltakaró, és ahol nem szégyen azt mondani: a macskámnak orvosa, bolhanyakörve, oltási könyve, tányérja, kedvenc étrendje, féreghajtó tablettája, de legfőképpen EGYÉNISÉGE van.
Largo di Torre Argentina, ahol kileng a rómaiak kulturáltsági fokmérője:
Persze ezt csak az látja, aki lemegy a mélybe, mert kívülről így néz ki (macskát l. piros nyíl végén):
És bármennyire is hihetetlen, tényleg a macskákat nézik a hüjeturisták. Caesarra meg ezekre a kövekre csupán annyiban figyelnek, amennyiben egy színházi függöny anyaga fontos szokott lenni. Nem utolsósorban: hun vagyunk még innét? Mikor lesz Aquincumban macskaotthon? Vannak ám nagyonhüjjjje kérdéseim raktáron.
Az értelmetlen kérdésekre: ez a blog NEM egósimogató, hanem macskanapló. Néha kutyáról is szó esik benne, de nem a saját magam részletezésére tartom fenn. Nya. Capito?
Megesik, hogy valamit nagyon-nagyon el akarnak adni nekünk, és előhúznak a zsákból egy jajdearanyoséskedves macit, kutyát, cicát, kiskölköt, vagy mindezt egyszerre. Gondoltam, nyitok egy ilyen bejegyzést, ahol szellemes interaktív állatreklámok próbálkoznak a derék internetezőnél (mellesleg nálam hiába, mert eljátszom ugyan pár percig, de ezekre a termékekre nemigen tartok igényt).
Első (abszolút) helyezést egy bank ért el nálam. Most mondjam azt, hogy emeleteket zuhantam a csalódástól, amikor kiderült: ez nem tévéműsor lesz, csak egy (a hülye jelzőt csakis a szellemesség miatt mellőzöm) reklám? Az oldalt folyamatosan fejlesztik, mert eddig zöld bogyót nem lehetett "bevenni", javaslom mindenkinek, próbálja ki, és a nagyítók sem utolsók ám! Az orvosi táskában is lehet turkálni, a tollal rajzolni, a kaméleon egérmatatásra változtatja a színét, a lámpa felgyullad, sajnos kávét inni és telefonálni nem lehet, de semmi sem tökéletes... engem is beleértve, aki továbbra is ódzkodik bármiféle hitel felvételétől.
Második helyezettem ámítógépes vonatkozású: három édes németjuhász várja, hogy a gyanútlan látogató föléjük vigye az egérkurzort, majd a középső hgggrrrr... ezzel nem lehet túl sokat játszani, de még így is dobogós...
Aki látott még hasonlót, azt kérem, kommentezzen ide. Köszönöm.
