A következő címkéjű bejegyzések mutatása: seb. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: seb. Összes bejegyzés megjelenítése

2009. június 27., szombat

Guzmi veszélyben

0 megjegyzés

Megint eltelt egy év, és mi semmi értelmeset nem írtunk ide. Pedig vannak cicák, akikről még profil sem készült... csak ki ne kérjék maguknak.

Pedig történtek izgalmas dolgok, például amikor Guzmi télvíz idején megjelent a teraszon, nyakában egy befőttesüveg peremével. Sherlock Holmes-i énem rögtön felvázolta az előzményeket: kinn maradt egy üveg, belecsöpögött a víz; a macska inni akart belőle, ám beszorult a feje, és kétségbeesetten csapkodni kezdett. Az üveg összetört ugyan, a nyaka viszont a macskán maradt. Annyira félt szegénykém - teljes joggal, mert én is rettegtem -, hogy végigrohantuk vele az összes szomszédot, a nyakig érő hóban hajkurásztuk, hogy jöjjön vissza. Miután meglett, kiderült, hogy képtelenség leszedni az üveget, mert ahogy ő maga is próbálta már, a szilánkok apró sebeket ejtettek rajta. Ekkor jöttünk mi, a kalapács, az imádság és a furfang. Én beszéltem hozzá, simogattam, elfordítottam a fejét, Anyukám pedig rácsapott az üvegre. Széttört, a macska újból szabad volt. El is rohant, én pedig azzal nyugtattam magam, hogy nem vészesek a sebei, meg fog gyógyulni. Szerencsére enni már visszajött, és akkor jöttem a fertőtlenítő cuccokkal meg a lélekápoló búgásommal. Nem akartam ugyanis, hogy szegény Guzmiban összekapcsolódjon ez a trauma és a mi jelenlétünk.

Szerencsére nem olyan fából faragták őkelmét.... de már csak nyolc élete van, annyi szent!

Tanulság: SOHA ne hagyjunk elöl befőttesüveget a kertben, mert tele lesz vízzel, a macska inni akar belőle, és könnyen beleszorulhat. A szerencsére nem érdemes bazírozni.

2007. július 3., kedd

Kutyadolog

0 megjegyzés

A zokni csupán a letört és büdösödésnek indult, majd szakszerűen ellátott, kipucolt és csudaszépen bekötött láb elkendőzésére szolgál. Ebzésünk kicsit görbén kacsázott ki vizelni, úgyhogy inkább elkísértem. Rögtön utána úgy döntött, inkább a küszöbön durmol tovább:

Két nappal a Dicstelen Körömgyógyító Hadjárat után reggel gyanús jópofizásra ébredek. Ebem rajtam fekszik, a mamlasz fejét bűnbánóan a kezembe fúrja. Namondom, mit csináltál, zoknigyerek? Hohó, zokni. Hol a zokni? És HOL A KÖTÉSED? T. Ebzés már vígan nyalja a lábát, és szemtelendögösen viseli pofalemezét.
Kiakonyhába, kötszereketfel, nagylevegő, beaszobába, kutyáraszólva: marad! .... maradakutya! Aztán kicsit az esélytelenek nyugalmával, suttogva: marada-kutya, marada-kutya, marada-kutya! Mert mire számítok én, hüjegazda, majd körbeudvarol, látva az ollót, ragasztót, fertőtlenítőt?
Lottóznom kéne. Őkelme hanyattvágja magát, bibis lábat kidug, és egy morrantás nélkül tűri a Betadine-t, a vattát az ujjai közé, a gézt, a Leukoplasztot, a matatást, mindent, oda se szotty! Persze aztán megint az lesz, hogy megdelejezted a kutyát, ilyen nincs, ne is meséld, mert nem hiszem el... :) Amúgy meg: aki itt jár, idekattint!