Mexi (Apuci, Aranyapu)

Hozzánk került az első, nagyon fekete, nagyon makacs, nagyon magának való bársonytalpú.

szelídítsd meg!

Minden macskához létezik kulcs. Ha egyikük épp hülyét kap az embertől - nem személyesen tőlünk, hanem az emberektől általában - , nem szabad erőszakoskodni. Főleg nem kézbe venni, ráerőltetni az akaratunkat, etetni, itatni, szőréből toklászt szedni, lábat bekötni ésatöbbi. Adott egy vén kandúr, ezeregy bogárral, vénemberrel vetekedő természettel.

Szelídítsmeg-tréning. Egy kényelmes, szőrös szőnyeget terítettem a sufniba, és ráültem. Halkan dudorásztam, ez általában jótékonyan hat. Kb. egy óra sűrűséggel kimentem, majd visszajöttem 1-2 percre. Nem többre, csak épp annyira, hogy a harmadik alkalom után már kíváncsi macskaszemek lessék jöttömet. Néha kimondtam a cica nevét. Barátságosan, de nem tágra nyílt szemmel rápillogtam. Az első két nap még biztos nem történik csoda, a macska a legeldugottabb sarkokban fog morogni és fújni (főleg egy tízéves, többtonnás kandúr). Amikor láttam, hogy nagyon dühös, visszahúzódtam a szőnyeg másik végére, és mintha ott sem lenne, elvoltam magamban. Aztán kisvártatva kimentem. A ciccek marha kíváncsiak, egy idő után az ember már csak mint "idegen tárgy" is elkezdi őket érdekelni. Kintről belesve láttam, hogy a szőnyegen ül, és a szagom érdekli. Közben persze a puha szőnyeg sem jött rosszul, inkább ottmaradt. A helyet bejárta, körbedörzsölte a szagával. Hát nem bírta ki, következő látogatásomkor odajött, lassan, bizalmatlanul, ugrásra készen szagolt meg. Én erre észrevétlen lassúsággal odatartottam a kezem, és simogatni kezdtem a feje búbját. A lábamhoz dörgölődzött. A hasát nem minden állat szereti, de a fültőre vevők szoktak lenni. Szóval némi fültővakarás - ezáltal szagminta -, és máris dorombolt a drága!
Fontos, hogy a hirtelen mozdulatokat kerülje az ember. Ne vigyen idegen tárgyakat a helyiségbe, ne rendezze át: a kaja, víz, egyéb kellékek mindig ugyanott legyenek. És aminek szintén nem tudnak ellenállni: a játék. A legmorgósabb állat is elkezd játszani. Vadászösztön. :)
Ezt a pár napot szerencsésen átvészeltük. Drága cicám, lassan bevezetünk a családi körbe is.

Praemacskium: feketeségek

Megmacskásodásom fontos előjelének tekintem, hogy életem első szava a mama, papa helyett CI-CA lett. Ekkori állatszeretetem kimerült annyiban, hogy a házinéni macskuszának hátáról minden mozdítható szőrt letéptem, és rajta aludtam. Erre nem vagyok büszke, bár mások révén tudok róla.

<-

->

1997 elején a nagyi szomszédjában egy fekete kismacskát kaptak a gyerekek, ám a jövevény csak nem akart nőni, aggasztóan sovány maradt. Nagymamám addig-addig lobbizott a kis állat élelmezéséért, a lelenc pedig addig-addig járt be a lakásába, amíg a gazdi cím át nem ruházódott. Vagyis a macs beválasztott. Pillanatig sem volt kérdéses nagymamám új rangja, csupán rá kellett döbbennie, milyen régen megkapta kinevezését. :)

Mexikém azóta behozta kezdeti hátrányát, és a legnagyobb macskává fejlődött, akit valaha láttam (ezzel nem vagyok egyedül), szőre oly fényes, mintha naponta kenné valamivel (ezt sem zárom ki), tekintélyt parancsoló, ámbár kissé öreguras modora van. Kölyökként pár napot nálunk töltött, mikor a nagyiék Erdélybe utaztak. Pillanatok alatt belopta magát a szívembe, s mikor vissza kellett adnunk, bizony megsirattam. Először éreztem magam macskátlanul életemben - persze nem sokáig.