Egy-két könyv, ami nálunk nem is kapható - most látom -, de picit belelapozva elképesztően jó (, hogy megvettem őket). Leginkább a kék izgatja a fantáziámat...
Macskafogta fotöjj (Musei Capitolini):
Az áruló gazdi lába, amint macskatápanyagokat etet a Musei Capitolini előtt:
Torre Argentina - Adottami! / Adopt me:
Biopark - Il Rettilario - Mire jó a szegény tigrisgúnya a keleti orvoslásban?
A tigris szemének alternatív felhasználási módozata:
És ő már a Museo Zoologico örök életű tigrise:
Hmm... téged élőben nem láttalak:
Európai megoldás olyan üzletek előtt, ahova nem szabad kutyát bevinni (mert bizony rengeteg olyan van, ahova szabad, sőt az eladóé is bent heverészik):
Musei Vaticani - egyiptomi részleg:
...sőt, ez is az: tiszta Lucusom, nem?
gatti, gatti, gatti...
Nagyobbacska kőmiau, szintén Vatikán:
Ha asztalos lennék, megfaragnám fából: (Vatikán)
Szőnyegoroszlán - még mindig Vatikán:
Az első emberpár "némi állatanyaggal" körülvéve (Peter Wenzel képe részletekben; Vatikán):
Tavalyi hódolóm: egy volt Torre Argentina-cica, most zöldövezetben lakik. Régi ismerősként üdvözöltem, esténként folyton kijött, amikor a kertje előtt haladtam el:
Mivel e blog nem publikus, és csakis a gúglinak köszönhetem a csekély olvasóközönséget, leginkább senkitől sem köszönök el. Persze a macskapopulációm, az más... íme Nektek, meg aki látja: egy hely, ahol kultuszotok van, ahol nem lődöznek rátok puskával, nem használnak hülyegyerekek bandabéli szocializációjára, ahol bundátokból nem készül foteltakaró, és ahol nem szégyen azt mondani: a macskámnak orvosa, bolhanyakörve, oltási könyve, tányérja, kedvenc étrendje, féreghajtó tablettája, de legfőképpen EGYÉNISÉGE van.
Largo di Torre Argentina, ahol kileng a rómaiak kulturáltsági fokmérője:
Persze ezt csak az látja, aki lemegy a mélybe, mert kívülről így néz ki (macskát l. piros nyíl végén):
És bármennyire is hihetetlen, tényleg a macskákat nézik a hüjeturisták. Caesarra meg ezekre a kövekre csupán annyiban figyelnek, amennyiben egy színházi függöny anyaga fontos szokott lenni. Nem utolsósorban: hun vagyunk még innét? Mikor lesz Aquincumban macskaotthon? Vannak ám nagyonhüjjjje kérdéseim raktáron.
Az értelmetlen kérdésekre: ez a blog NEM egósimogató, hanem macskanapló. Néha kutyáról is szó esik benne, de nem a saját magam részletezésére tartom fenn. Nya. Capito?
Leleményes macskaállatok:
(1) felis (fu)turistica; (2) felis ereszcsatornistica*; (3) felis multimedialis; (4) felis silvestris; (5) felis aquatilis; és (6) felis canicula :)
*szőrszálhasogatóiglan: stillicidium=ereszcsatorna, tehát valami ilyesmit el tudok képzelni: felis stillicidialis
Egy ideje idegesítjük már egymást fent nevezettek jeles képviselőivel: ők dühödten szúrnak, amiért bemegyek a sufniba, én meg válogatott irodalmi idézetekkel köszönöm meg nekik kegyes tettüket. Van egy elméletem, miszerint amikor kiirtottuk a családot, a megmaradottak bosszút esküdtek ellenünk, és igazi csáknorriszként adják vissza a kölcsönt: lőnek, ha kell, ha nem, válllalva a dicső halált. (Csáknorrisszal ellentétben néhányuk ebben is részesül.) Gondoltam, meglesem, miféle ellenségek ezek, és miután lecsaptam* egyet, kikerestem az állathatározóból.
Franciadarázs (Polistes gallicus)
Fhhhanciaállat! Nem lettünk egymásnak bemutatva.
____________
*Nem szép, hogy az állatszerető lapomon ilyesmikről írok, de evvan. :(
A zokni csupán a letört és büdösödésnek indult, majd szakszerűen ellátott, kipucolt és csudaszépen bekötött láb elkendőzésére szolgál. Ebzésünk kicsit görbén kacsázott ki vizelni, úgyhogy inkább elkísértem. Rögtön utána úgy döntött, inkább a küszöbön durmol tovább:
Két nappal a Dicstelen Körömgyógyító Hadjárat után reggel gyanús jópofizásra ébredek. Ebem rajtam fekszik, a mamlasz fejét bűnbánóan a kezembe fúrja. Namondom, mit csináltál, zoknigyerek? Hohó, zokni. Hol a zokni? És HOL A KÖTÉSED? T. Ebzés már vígan nyalja a lábát, és szemtelendögösen viseli pofalemezét.
Kiakonyhába, kötszereketfel, nagylevegő, beaszobába, kutyáraszólva: marad! .... maradakutya! Aztán kicsit az esélytelenek nyugalmával, suttogva: marada-kutya, marada-kutya, marada-kutya! Mert mire számítok én, hüjegazda, majd körbeudvarol, látva az ollót, ragasztót, fertőtlenítőt?
Lottóznom kéne. Őkelme hanyattvágja magát, bibis lábat kidug, és egy morrantás nélkül tűri a Betadine-t, a vattát az ujjai közé, a gézt, a Leukoplasztot, a matatást, mindent, oda se szotty! Persze aztán megint az lesz, hogy megdelejezted a kutyát, ilyen nincs, ne is meséld, mert nem hiszem el... :) Amúgy meg: aki itt jár, idekattint!
Akkor nézzük a csodaszép könyvemet, amit a macskák városában vételeztem, hogy mit mond az oroszlánbimbókról. A szunnyadozó nagy fehér macska a nyugodt lélek szimbóluma: 
Rögvest nem ily magasztos a cic jelentése, ha összekerül egy kutyával. Akkor ugyanis mindjárt az ellenségeskedés és ármánykodás jelképévé válik. Teszi ezt elsősorban az Utolsó vacsora-ábrázolásokon, ahol legtöbbször a kép szélén, sunnyogó fejjel láthatjuk. Inkább lemondó pofát vág, mint aki nem kapott maradékot a vacsorából. Bezzeg a kutya, neki ott nyújtják a kaját! De ez a macska jólnevelt, nem ugrik fel az asztalra, nem csinál balhét. (l. alább, jobbszélen - érdemes megfigyelni, hogy ez a macs is fehér, tehát akár lehetne az ártatlanság jelképe is:)
Minden macskához létezik kulcs. Ha egyikük épp hülyét kap az embertől - nem személyesen tőlünk, hanem az emberektől általában - , nem szabad erőszakoskodni. Főleg nem kézbe venni, ráerőltetni az akaratunkat, etetni, itatni, szőréből toklászt szedni, lábat bekötni ésatöbbi. Adott egy vén kandúr, ezeregy bogárral, vénemberrel vetekedő természettel.
Szelídítsmeg-tréning. Egy kényelmes, szőrös szőnyeget terítettem a sufniba, és ráültem. Halkan dudorásztam, ez általában jótékonyan hat. Kb. egy óra sűrűséggel kimentem, majd visszajöttem 1-2 percre. Nem többre, csak épp annyira, hogy a harmadik alkalom után már kíváncsi macskaszemek lessék jöttömet. Néha kimondtam a cica nevét. Barátságosan, de nem tágra nyílt szemmel rápillogtam. Az első két nap még biztos nem történik csoda, a macska a legeldugottabb sarkokban fog morogni és fújni (főleg egy tízéves, többtonnás kandúr). Amikor láttam, hogy nagyon dühös, visszahúzódtam a szőnyeg másik végére, és mintha ott sem lenne, elvoltam magamban. Aztán kisvártatva kimentem. A ciccek marha kíváncsiak, egy idő után az ember már csak mint "idegen tárgy" is elkezdi őket érdekelni. Kintről belesve láttam, hogy a szőnyegen ül, és a szagom érdekli. Közben persze a puha szőnyeg sem jött rosszul, inkább ottmaradt. A helyet bejárta, körbedörzsölte a szagával. Hát nem bírta ki, következő látogatásomkor odajött, lassan, bizalmatlanul, ugrásra készen szagolt meg. Én erre észrevétlen lassúsággal odatartottam a kezem, és simogatni kezdtem a feje búbját. A lábamhoz dörgölődzött. A hasát nem minden állat szereti, de a fültőre vevők szoktak lenni. Szóval némi fültővakarás - ezáltal szagminta -, és máris dorombolt a drága!
Fontos, hogy a hirtelen mozdulatokat kerülje az ember. Ne vigyen idegen tárgyakat a helyiségbe, ne rendezze át: a kaja, víz, egyéb kellékek mindig ugyanott legyenek. És aminek szintén nem tudnak ellenállni: a játék. A legmorgósabb állat is elkezd játszani. Vadászösztön. :)
Ezt a pár napot szerencsésen átvészeltük. Drága cicám, lassan bevezetünk a családi körbe is.
